Hosszabb kritika
A Derrick Storm-könyvek megalkotója, a szavak mágusa, Richard Castle (Nathan Fillion) nagy pácba kerül, amikor is egyik nagysikerű bestsellerét egy gyilkos „kézikönyvnek” használja. Sztárírónkat azon nyomban megkörnyékezte a vonzó, és céltudatos Kate Beckett (Stana Katic) nyomozó, hogy ügyének lezárást találjon. Hamar összeállt a páros, és Mr. Castle dobta Derrick Stormot – utolsó könyvében „megölte” -, hisz talált magának egy múzsát. Beckett nyomozónő és Castle kapcsolata… hát hogy is jellemezhetném? A kisóvodás rajong az óvónőért, mókásnak találja, hogy az NYPD ügyeiben kotnyeleskedhet. De Castle gyermeteg viselkedése és kisfiús sármja mögött persze egy komoly (nem-hivatalos) szakértő, és felnőtt jellem lapul. Főhősünk nem egy hímringyó, de azért falja a nőket. Laza, gyermeteg, humoros, teljes ellentéte Beckettnek, aki egy szolidabb, szakmaiabb, zárkózottabb, titokzatosabb személyiség. Mindkét karakternek megvan a múltja. Míg Becketté drámaibb, hisz anyja gyilkosát még mindig nem tudta megtalálni. Ez a „főügye” sarkallta arra, hogy az NYPD (New York Police Department/New York-i Rendőrkapitányság) legjobb detektívje legyen és a dúsgazdag Castle… Jelleméből fakadóan mi a legnagyobb trauma, ami érhette? Melyikkel kezdjem?
Idegesítő édesanyja visszaköltözik hozzá, így a házában nőuralom alakul ki. Lánya, Alexis (Molly C. Quinn) és anyja „terrorizálja” nyugalmas életét, mindennap. Életének legnagyobb „traumája” pedig a sok válás. Ki hitte volna? Tehát a nem éppen szokásos páros összeállt, a „játszóterük” pedig New York. Átlagos nyomozósorozatról beszélünk, többnyire átlagon felüli ügyekkel, a karakterek pedig fenomenálisak.
Castle karaktere a kedvencem. Nathan Fillion remek választás volt, és Stana Katic-el – meg kell, jegyeznem, kezdetben elég férfiasra sikeredett a külleme, aztán a 2. évadtól fordulat következett; a hosszabb, rugalmas haj, és a szexibb kosztümök, majd felsők, a bőrkabát, a farmerek egy nőies, vonzóbb küllemű detektívet kínáltak nekünk a harmadik évadra – remek színészpárost alkotnak.
A mellékszereplőkre sem lehet panasz, Ryan (Seamus Dever) és Esposito (Jon Huertas), Lanie (Tamala Jones), a halottkém, és persze Montgomery kapitány (Ruben Santiago-Hudson) egészítik tökéletessé a szememben a csapatot.
Az epizódok remekül vannak felépítve, az ügyek érdekfeszítőek, „sorozatolás” közben nem fog el az az érzés, hogy „Jajj, mikor lesz már vége?”. Castle karaktere a legvonzóbb. Vicces, bohókás, laza, zseniális, és feltűnően vonzódik Kate iránt, és ugyan már 3 évad elkészült a sorozatból, a kettejük közti attraktivitás eddig csak egy csókban nyilvánult meg (és persze Castle hirtelen kijelentésében, a 3. évad fináléjában, de nem spoilerezek!). A sok ügy mellett, az írók olykor-olykor előkapták Kate édesanyjának az ügyét, így volt min izgulni a folytatásért, de őszintén szólva, nem írtak túl fantáziadús főszálat. A Castle-Kate páros, és a sok mellékügy viszi a hátán a sorozatot. Természetesen az író-múzsa kapcsolatnak is megszületik a gyümölcse, Nikki Heat, a karakter, akit Castle Beckett nyomozóról mintázott. Meg is jelenik Castle első Nikki Heat-könyve, a Heatwave, vagyis a Hőhullám, majd később a Naked Heat, a Meztelen hőség. Ezeket a könyveket amúgy meg is lehet vásárolni, mert léteznek. Az abc- csatorna kiadta őket, nálunk eddig még magyarul nem jelentek meg.
Összegezvén a Castle-t, annak idején az első évad 10 részét habozva megnéztem, és a humoros-drámai kombináció megfogott. Meg is lepődtem, amikor megláttam a 2. évad epizódlistáját. Nem csak engem ejtett rabul, de az amerikai nézőket is elkapta a Castle-láz. A 2. évad és a 3. évad már 24 részes berendelést kapott, így bőven jutott nekünk a sztáríró és múzsájának kalandjaiból. Az első évad tavaly nyáron ért el kis hazánkba, és napjainkban adja az RTL Klub a második évad epizódjait. Ha már a hazai csatornánál tartunk… A szinkronokkal nem vagyok megelégedve. Nem érzem azt a hatást, amit az eredeti hangok tesznek rám. Nem érzem a kellő indulatot, határozottságot, drámát. De azért elmennek nem rosszak. Visszatérve az összegzésemre, osztályozzunk! Karakterek, ötös. A mellékszálak, ötös. A főszál, hármas. Felépítettség, négyes.
Az értékelésem: 10/9, hisz napjaink egyik legjobb nyomozós sorozatáról beszélünk. Mint mondtam, a karakterek és a mellékügyek viszik a sorozatot. Olykor túl egyszerű az epizódok felépítettsége, és kevés a csavar, de szerencsére ez egy nagyon ritka hiba a Castle-nél. A főszálból hiányzik a fantázia és a csavar, így szinte az egy végtelenségig elhúzott mellékszálként hat. A kurva jó szuper karakterek és a prezentált ügyek emelik a sorozatot minőségi szintre. Ajánlom mindenkinek, mert szórakoztató és drámai is egyben, Castle-ék mellett nem lehet unatkozni!
